A SOMADRIN OLDAT TÖRTÉNETE
A Somadrin oldat mintegy hét éves kisérletező munka eredménye. Somogyi István festőművész, a feltaláló, félretette a vásznat és az ecsetet és ezeket a feltalálók nem könnyű életére cserélte.
Somogyi István huszonhat éves korától hivatásos festőművész, 104 önálló kiállítása volt az ország különböző városaiban. Több mint négyezer zsűrizett képet mutatott be. Művészi pályájának legemlékezetesebb állomása közül kettőt szokott említeni. Az egyik, 1970-ben New Yorkban volt egy kiállítás és aukció, amelyen 30 festményét is kiállították Picasso, Dali, Kokoschka, Chagall, Henry Moore műveinek társaságában. A másik ilyen állomás, mikor egy évig állami ösztöndíjasként Lengyelországban alkotott. Itt készült az auschwitzi sorozat, amelyért a Lengyel Államtanács Érdemkeresztjének Arany fokozatát kapta. A veszprémi alkotó évek alatt érezte úgy, hogy az addigi stílusát fel kell váltania saját egyéniségével. Az új stílushoz új anyagot keresett, s így kezdődött a kísérletező időszaka.
Alkotómunkája során fő célja a festészetben az volt, hogy megjelenítse az emberiség szenvedéseit, mely szenvedés a boldogabb élet forrása lehet. Feltalálói munkája ennek a hitvallásnak egyenes folytatása: mindig is erős késztetés élt benne segíteni a szenvedőkön.
A véletlen folytán bukkant rá a SOMADRIN oldat megfelelő összetételére. 1996-ban a Nemzetközi Feltalálók Kiállításán a SOMADRIN klímaoldatért Feltalálói Géniusz-díjat kapott. Rengeteg kép volt még a fejében, újra festeni készült. A művészi pályáját már nem kezdhette újra, 1998-ban elhunyt.
Legkedvesebb találmányát, a Somadrin oldatot,átadta unokájának Somogyi Péternek. Hitvallásának megfelelően, biztos akart lenni abban, hogy a sokak által használt Somadrin oldat az ő aktív közreműködése nélkül is eljut a légúti betegségben szenvedőkhöz.